Édes kettecskén!
2006.08.08. 09:36
A két fiatal teljesen elmerült egymás szemében, arcuk már vészesen közel volt egymáshoz... Amikor ...
7. Édes kettecskén...
A két fiatal teljesen elmerült egymás szemében, arcuk már vészesen közel volt egymáshoz... Amikor naná, hogy kopogtak... A két sámánt felébresztette a zaj és zavartan szétrebbentek.
- Kimiko, azonnal nyisd ki az ajtót!- hallatszott Anna hangja az ajtó mögül.
- Kiszabadítom önt, szép hölgy! - ajánlkozott Ryo.
- Ne félj Kim, egy perc és kint vagy! - csatlakozott Tray.
- Nyugi, kinyitom - szólt ki az ajtón kim, de se a fiúk, se Anna nem hallották így az önjelölt hősök tovább "nyugtatták" az "elrabolt" lányt.
- Már nem kell sokáig várnod -mondta Tray, amire Kim csak nagyot sóhajtott.
- Háromra betörjük...1...2... - Kimiko gyorsan bedugta a kulcsot a zárba, mielőtt Ryo eljutott volna a háromig.
- HÁROM!! - a két fiú neki rontott az ajtónak, amivel csak annyit értek el, hogy az ajtónak támaszkodó Kim hátra esett Len karjaiba, de az ajtó nem nyílt ki. A lány a kezében lévő kulcsra nézett.
- Hoppá...- fintorodott el még mindig a Tao srác ölében.
- Semmi gond - felelte Len.
- Nem az hoppá - Kim felállt és kezet nyújtott a fiúnak, aki nem fogadta el a segítséget. A lány vállat vont és felmutatta a fiúnak a kulcsot. Len szeme kikerekedett.
- ELTÖRTED?! - ordított a lányra, aki csak nyelt egyet és bólintott - Hogy lehet valaki ennyire béna, figyelmetlen, hanyag... - Len felpillantott a lányra - ... és gyönyörű - suttogta alig hallhatóan.
- Tessék? - kapta fel Kimiko a fejét.
- Ööö... Éppen azt taglaltam, hogy még egy ilyen idiótát, mint te, még nem láttam -hazudta az aranyszemű fiú.
- Oh... értem... hát akkor próbáljuk meg az... - Kimiko az ablaka felé fordult - ANNA!!! - szólította a szőke médiumot.
- Mi az? Már kimennél? - érdeklődött nyugodtan Anna.
- Szeretnék, de az ajtóba beletörtem a kulcsot... ez még oké... de valaki BERÁCSOZTA AZ ABLAKOMAT... AZ ÉN SAJÁT... ABLAKOMAT... - kiabált az ajtón keresztül rá nem jellemző Kim a lánnyal.
- Nézd... Erre szükség volt... Nem akarom, hogy megint megszökj az éjszaka közepén csatázgatni...
- De ez az én ablakom...
- Tudom, hogy te különösen nem bírod, ha megfosztanak a szabadságodtól, de nem tudom máshogy megoldani...
- Csak úgy, hogy cellát csinálsz a szobámból - elemezte a helyzetet a fekete hajú Asakura.
- Jó... nem szoktam ilyet csinálni, de beismerem ez rossz ötlet volt... holnap leszedetem..
- Mi az, hogy holnap? Most azonnal szedd le!!
- Kim... Milyen nap van?
- Ööö... nem tudom...
- Vasárnap!!! Nem tudom leszedetni, holnap viszont, amint lehet, megoldom és lakatost is hívok a záradhoz... Addig viszont... Ott maradtok...
- Ezt te könnyen mondod...
- Nah én megyek, mert ezért is engem fogsz okolni...Jah, és a szellemeiteket lekötöztem... velem vannak, nehogy kárt tegyetek egymásban...
- El ne menj!!! Itt ne hagyj ezzel a Taoval egyedül... ANNA!!!... Legalább Amarát add vissza... - miután Kim megbizonyosodott róla, hogy Anna igenis elment és másokat is valószínűleg elterelt a szobájától, visszafordult Lenhez. Kim szólásra nyitotta száját, de Len megelőzte.
- Ne... Ne mondj semmit... Együtt kell aludnom veled, és ez a te hibád...- a fiú szúrós pillantásokat küldött Kim felé.
- Hé!!! Nehogy azt hidd, hogy nekem tetszik az ötlet... Magától a gondolattól a hideg futkos a hátamon - magyarázta a lány - De lásd, rendes vagyok, a szobának az a fele a tied lehet erre az éjszakára - Kimiko elővett egy matracot Lennek a szekrényéből - Rendezkedj be! - áttolta a matracot a fiú térfelére és lefeküdt az ágyára.
- És most mi lesz? - értetlenkedett Len.
- Mi lenne? Éljük az életünket. Csinálj, amit akarsz! - legyintett a lány és fekve hátat fordított a fiúnak.
- Éljem az életem?! Hát jó... - mormolta az orra alatt a fiú, amire Kim csak sóhajtva körbeforgatta a szemeit, s a CD lejátszó távirányítója után nyúlt. Len levett egy érdekesnek tűnő könyvet a polcról és olvasgatni kezdte. Kimiko bekapcsolta az üvöltő rádiót és a fiú a meglepettségtől elejtette e könyvet.
- Bocsi! - Kim zavartan mosolygott a fiúra, és lehalkította a lejátszót. Len válaszképp sóhajtott egyet, lehajolt könyvéért és folytatta, ahol abba hagyta, Kimiko pedig dudorászva rajzolgatni kezdett. A nap hátra lévő részét, úgy töltötték el, hogy egymáshoz se szóltak, de Len éjfél körül becsukta a könyvet és megszólalt.
- Megerőltető lenne, ha kikapcsolnád? - Kimiko felállt, kikapcsolta a rádiót és a fiúhoz lépett.
- Neked pedig megerőltető lenne, ha egyszer valamit szépen kérnél?
- Az nem az én stílusom...
- Miért, mi a te stílusod? - Len erre nem tudott válaszolni. Lehunyta a szemét és elfordult a lánytól, de Kimiko két kezével elkapta a fiú felsőjét a nyakánál, visszarántotta és megcsókolta. Len egy szinte véget nem érő pillanatig nézte a lány csukott szemét. Kim hirtelen felnyitotta a szemét s belenézett a fiúéba. Elengedte Lent, hátrébb lépett egy lépést s lehajtotta a fejét.
- Sajnálom - sóhajtotta - Nem lett volna szabad - Len némán figyelte, ahogy Kim átsétál az ágya másik oldalára és kinyitja a szekrénye ajtaját. Az Asakura lány nem fordult a Tao sámán felé, csak a szeme sarkából pillantott rá.
- Megkérhetem, hogy amíg átöltözöm, addig fordulj el? - Len szó nélkül hátat fordított a lánynak. Amikor Kim megbizonyosodott róla, hogy Len nem láthatja meg, neki kezdett az öltözködésnek. A Tao fiú lehunyta a szemét, miközben háttal állt a fiatalabbik Asakurának. Kezét az ajkához érintette és enyhén elmosolyodott.
- Köszönöm, most már visszafordulhatsz - Len elkapta a szájától a kezét s visszafordult a lányhoz. Kim bő pólója alól alig látszott ki világoskék rövidnadrágja - Én lefekszem. A villany nyugodtan éghet, ha te még ébren vagy. Nem zavar. Jó éjt! - Kimiko befeküdt az ágyába s magára húzta a takarót. Len lekapcsolta a villanyt s a sötétben már újra el mert mosolyodni. Levette felsőjét s ő is lefeküdt.
- Jó éjt, Kimiko - suttogta. Két kezét a feje alá tette s mosolyogva aludt el.
***
Amikor Len legközelebb kinyitotta a szemét, a reggeli nap már megvilágította az arcát. Kimiko ágya az ablak előtt állt, így amikor a lányra fordította a tekintetét, elvakította a fény s az Asakurának csak a körvonalait látta. Megdörzsölte a szemét, de még így is beletelt néhány másodpercbe mire ki tudta venni a lány vonásait. Kimiko még aludt. Hason feküdt, de arca Len felé nézett. Derékig ki volt takarózva, s két kezét a párnája alatt kulcsolta össze. Len hirtelen azon kapta magát, hogy Kim ágyának a szélén ül s végig simítja lány arcát. Kimiko álmában elmosolyodott s miközben a fiú simogatta megfogta a kezét s átfordult a másik oldalára. Lennek le kellett feküdnie a lány mellé, hogy ne ébressze fel. A fiú kezét Kim fogta, így a Tao sámán átölelte az Asakurát, ami jelen helyzetben még Lennek sem volt ellenére... Beszippantotta a lány hajának illatát, közelebb húzódott hozzá, s szorosabban ölelte. Kimiko szeme hirtelen felpattant. Észre vette az őt átölelő kart s ijedten ugrott ki az ágyból.
- Te... te... - jobb kezével Lenre mutogatott, de semmit nem tudott a fiúra mondani. Len felállt s oda lépett a lányhoz.
- Nos... megköszötülte a torkát s vett egy mély levegőt - Ezt... nehéz kimondani, de... köszönettel tartozom neked... - Len arca égővörössé változott s nem mert Kimiko szemébe nézni, de a lány teljesen bele merte fúrni tekintetét a fiúéba.
- De mit? - Len felpillantott a lány értetlen tekintetére.
- Azt... hogy... tegnap... hogy megcsókoltál - Kimiko álla leesett a döbbenettől s tátott szájjal figyelte a fiú magyarázatát - Ha... ezt tegnap nem teszed meg... Akkor én nem jövök rá egy fontos dologra... én pedig sosem mertem volna elsőként megtenni...
- Hogy mi? - a lány teljesen megzavarodott, túl sok volt ez neki ébredés után - Tessék? És mire nem jössz rá? - Len nem válaszolt csak gyengéden magához húzta a lányt, átölelte és megcsókolta. Ez válasz volt Kimiko minden kérdésére. Összefonta karját a fiú nyaka körül s visszacsókolta.
***
A lakatos Kimiko szobájának zárával bajlódott, Tray kapta a feladatot, hogy felügyelje. A jégsámán figyelmeztette, a lakatost, hogy minnél halkabban dolgozzon, hisz ő szeretné ébreszteni a lányt. A lakatos bólintott s már nyitotta is az ajtót. Tray a férfi elé állt, szólásra nyitotta száját, de még a lélegzete is elakadt, amikor meglátta az egymásba fonódó Lent és Kimikót.
- Hát valaki korábban kelt, mint te - jegyezte meg a lakatos, akinek a hangjára a párocska szétrebbent. A lakatos felkapta a szerszámait, s magára hagyta a három fiatalt.
- Nos... én akartam ráindulni... de te gyorsabb voltál Len - Tray visszacsukta az ajtót. A két fiatal aggódva pillantott egymásra.
|