6. Húzás haza!!!

- Szervusz Kim! - húzta be maga után az ajtót Anna, s a köszöntött visítva ugrott a szőke médium nyakába - Ezek szerint készen álsz az edzésre? - kérdezte Anna a tőle jól megszokott hangsúllyal.

- Jelen pillanatban még a te edzésedet is szívesen elviselem - nevette kipirulva a fekete hajú Asakura lány.

- Nagyon helyes, ugyanis ma haza jöhetsz - figyelmeztette Anna Kimikót.

- JIHHÁ!!! -kiáltott Kim, mint egy óvodás, akit a játszótérre visznek, s azonnal öltözködni kezdett.

- Megtudhatom, mitől van ilyen csodás hangulatod? - kíváncsiskodott Anna.

- Hááát... - makacskodott mosolyogva Kim - Ez a Len srác nem is olyan hülye, mint ahogy gondoltam.

- Akkor most nem utáljuk - állapította meg Anna.

- Hát most épp nem - gondolkodott el egy kicsit Kim.

- Ezek szerint még nem teljesen szent a béke - tette az újabb megjegyzést a szőke lány.

- Len elég makacs, de már jó úton haladunk a béke felé, a tűzszünet már érvénybe lépett magyarázta zöld szemét megcsillogtatva a fiatalabikk Asakura.

- Ha már a makacsságnál tartunk, te sem vagy épp engedékeny.

- Na, az azért más... én nem engedek, hogy elélrhessem a célomat, de nem vagyok feltétlenül makacs...

- Dehogynem!

- Neked például mindig engedek...

- Azt nagyon jól is teszed!

- Hát igen... azért te is egy makacs vagy legalább egy picit...

- Na, most már elég! Indulhatunk?

- Naná!! Húzás haza!!! - Kim magához vette kis csomagját, nem túl rá jellemző módon dudorászva kart öltött Annával, majd könnyes búcsút véve a kórházi szobától elindult az Asakura birtok felé.

- És ha annyira még nem vagy jóban Lennel... akkor minek örülsz ennyire? - kérdezte Anna, újból..

- Tudod, ma reggel Len itt járt - kezdte a kérdezett - és bocsánatot kért, mondjuk ahhoz kellett egy kis segítség, de majd menni fog neki egyedül is, ha én kezelésbe veszem...

- Szóval kezelésbe akarod venni? - állapította meg Anna.

- Folytatnám - kerülte Kim a kérdést - és utána elmentünk a büfébe, és egész jól eldumáltunk... Csak a vége felé, már feszengett. Ettől én egy kicsit ideges lettem, mert arra gondoltam, hogy nem kíváncs rám. És ott hagytam... De remélem nem voltam, annyira bunkó...

- Reméled?

- Igen - az Asakura lány lehajtotta a fejét.

- Oh... Értem...

***

- IGEN!!! Kim ma jön haza - nevetett Yoh.

- Látom már hiányzott - kommentálta barátja érzelmi kitörését Morty.

- Mit gondoltál? A bajnokság kezdete óta nem láttam a húgomat, végre haza jön, erre pufff... kórházba kerül...

- Nem az én hibám! Oké?! Nem tud vigyázni magára!! - kapcsolódott be Len. Yoh közelebb lépett a sráchoz.

- Én a húgomat nem olyannak ismerem, hogy nem tud vigyázni magára - a két fiú farkasszemet nézett egymással - Mindenesetre megkérnélek, rá, hogy egy kicsit kerüld el... Nem akarom, hogy bántsd őt... Akárhogy... - Len hümmögött válaszképp és hátat fordított az Asakura srácnak. Kínos csend állt be, de Tray tudta oldani a helyzetet.

- A lényeg az, hogy Kim haza jön, és én nem vagyok eltíltva tőle, úgyhogy ráhajthatok - emelte győzedelmeskedve a magasba a kezét a jégsámán.

- Gondolod, Hónyuszi? - kérdőjelezte meg Len a srác sikerét.

- Mi az Gatyamatyi? Talán féltékeny vagy? - húzta Tray a barátját, aminek mindössze annyi eredménye lett, hogy Ryonak le kellett fognia a Tao vezért, nehogy feldarabolja a kék hajú fiút.

- Szerintem Tüskefejű barátunk mindössze arra célzott, hogy 2 kedves szó után nem fog a karjaidba omlani Kimiko mester, és véleményünk szerint, te nem igazán vagy képes többre - fejtette ki véleményét Ryo.

- Te is féltékeny vagy! - intézte el kreatívan Tray.

- Mégis rád ki lenne féltékeny? - kérdezte Len hitetlenkedve.

- Ti - felelte a jeges srác és grimaszolt barátainak. Ettől már Ryo is begurult, így Lennel együtt ugrott rá Trayre , megvalósítani közös céljukat, mégpedig, hogy kinyírják a fejpántos sámánt.

- Elég lesz srácok! - próbálta Yoh szét választani a három fiút, de Mortyval együtt sem aratott sikert.

- Megint Jóvót veritek? - kérdezte Anna, aki most lépett be a házba Kimikóval az oldalán.

- Nem most egymást - felelte kínos mosoly kíséretében Morty.

- Ha ennyi energiátok van, akkor készülődhettek is az edzésre - használta ki az alkalmat Anna, mint mindigg, de most kivételesen nem járt sikerrel. mindenki Kimikóval foglalkozott.

- Örülök, hogy újra körünkben köszönthetem - üdvözölte Ryo.

- Hello Kim - intett Tray a lánynak.

- Hellosztok - válaszolt Kim.

- Hé hugi! -Yoh átverekedte magát a két srácon és átölelte testvérét.

- Hi Yoh! - Kim bátyja válla felett Lent kerest, a fiú épp most távozozz a szobából. A lány Annára pillantott, de a médium csak megrándította a vállát - A többiek hol vannak? . kérdezte Kim, amikor bátyja elengedte, hátha választ kap a Tao fiú viselkedésére is.

- Ha jól sejtem, a szomszéd szobában felelte Yoh és karon ragadta húgát, hogy bevezethesse a csapat többi tagjához - ÉS!!!! TADAM!!!! Megjött! - a barna jahú fiú széles mosollyal konferálta fel a kisebbik Asakurát.

- Szervusz Kimiko - üdvözölte Faust, s Eliza is integetett a lánynak szerelme oldalán.

- Hello Kim - Pilica és Tamara szinte egyszerre köszöntötte a fekete hajú lányt.

- Ááá, hello Kim - kezdte vészjóslóan Jocó - pont jókor jöttél, hogy meghallgasd a legújabb viccemet!

- HAVER! - Tray kezében halvény kéken fénylett az ikapusi, amit nővérétől kapott - Meg... ne... próbáld!!! - mondta tagoltan, miközben fenyegetően a néger fiúra villantotta szemét.

- Na, de...

- Én sem ajánlom - lépett elő Len Faust mögül, aki szokásosan el volt foglalva elizával így nem vette észre mi folyik az orra előtt.

- Hé Len... Te még nem is üdvözölted Kimet... Pedig te juttattad kórházba - figyelmeztette Yoh a sámánt.

- Már bocsánatot is kértem...Egyépként meg... Ha jól tudom el is tiltottál a húgodtól - vicsorgott Len.

- Mit csináltál?! - ugrott Kim a testvérére.

- Hát az úgy volt... -kezdte Yoh, de Kim ekkor már nem a srácra figyelt. Len osonva távozni akart a helyszínről, de Kimiko a fiú után lépett és karon ragadta.

- Hé veled is számolnom kell !!! - az Asakura lány hátrált egy lépést és szabad kezével Yoh-t is fogságba ejtette, s elindult a szobája felé.

- Hé!! Azonnal engedj el - ellenkezett a Tao fiú.

- Most mindketten velem jöttök!!! - a lány hangja ellentmondást nem tűrő volt.

- Kim, mit csinálsz? - Yoh is próbálkozott, de húga csak egy pillantást vetett rá és azzonnal befogta a száját. Kimiko megállt az ajtaja előtt, s egy pillanatra eleresztette testvére kezét, hogy kinyithassa az ajtót. Yoh megengedett magának egy szökési kísérletet, Kimiko ezt hamar észrevette, de a fiú így is megtudott menekülni húga haragjától.

- Semmi gond... Egy megmaradt - nyugtázta a kudarcot Kimiko, s belökte megmaradt figját a szobába. Most már figyelmesebb volt s gyorsan bezárta szobája ajtaját mielőtt Len is kiszabadulna.

- Mégis mit képzelsz te magadról? - üvöltözött a Len a lánnyal - Engedj ki!

- Nem, amíg el nem mondod, hogy konkrétam, mi bajod van velem - az Asakura lány tőle nem jellemző szigorral nézett a fiú aranybarna szemeibe.

- Én, én... - a fiú egy pillanatra megbénult a lány zöld szemeitől, de gyorsan visszanyerte lélekjelenlétét - Én nem vagyok köteles megmondani neked... És egyépként sem érek rá, úgyhogy add ide a kulcsot! - Len a lány keze után kapott, amiben a kulcs volt, de Kim a háta mögé tette a kezét, a fiú karja pedig követte, így akaratlanul is átölelte a fekete hajú Asakurát. Kim Len égővörös arcát fürkészte, miközben a lány is ugyanúgy elpirult. A két fiatal sámán lassan közelebb húzódott egymáshoz, tekintetüket továbbra sem fordították el.