3.Kimiko vs Len
Kimiko 2006.08.01. 10:52
A két tinédzser összeméri erejét egy rendhagyó sámán csatában.
- Nos, Kimiko Asakura. Most megmutathatod, mit tudsz. -Kimiko meglepetten Lenre nézett. Nem értette mit akart tőle a Tao fiú és az álmától is meg volt zavarodva. De próbálta leplezni zavarát és így szólt.
- Miért kéne megmutatnom? - Kimiko az ágyban ülve összefonta maga előtt két karját.
- Félsz tőlem? - kérdezte Len gúnyosan mosolyogva.
- TŐLED?! - nevetett fel Kimiko, de igyekezett senkit fel nem ébreszteni.
- Ne bízd el magad! - a fiú szájáról lehervadt a mosoly - És most gyerünk! Hadd lássam mit tudsz.
- Ha látni akarod..- ásította Kimiko - viszont, amíg átöltözöm, kimehetnél...vagy...azt is látni akarod? - a lány szája mosolyra húzódott s Lenre nézett. A Tao vezér fülig elpirult, majd némi gondolkodás után kimászott az ablakon.
- Milyen kár, hogy a földszinten van a szobám -mondta csak úgy magának Kim és kimászott az ágyból. gyorsan felöltözött, magához vette fegyvereit, s halkan szólította szellemét.
- Amara - ügyelt, hogy senkit ne ébresszen fel.
- Mi a baj - tűnt fel ásítva a szellem.
- Ez a Len gyerek kihívott minket egy sámán csatára - suttogta a mester a szellemének.
- Hát akkor mire várunk még? - élénkült fel Amara.
Kimiko be akarta fogni a szamurájlány száját, de keze átsuhant a szellemen és csak a kevegőt tapintotta. Szerencsére Amara megértette a lány próbálkozását és visszafogott a hangerőből.
- És? Mikor indulunk dörzsölte a kezét a szellemlány.
- Most, azonnal - mondta Kimiko fejével intett Amarának, hogy kövesse. Kim előszőr az ajtón akart kimenni, de végül úgy döntött, jobb, ha úgy távozik, mint kihívója. Miután kimászott az ablakon, a szemével Lent kereste. A fiú egy fának dőlve állt, s szórakozottan forgatta kezében a kardját.
- Hello - mondta Kimiko miután úgy döntött, eleget figyelte a fiú játékát. Len felkapta a fejét, majd miután felismerte Kim és Amara körvonalait a sötétben így szólt.
- Akkor kezdhetjük - jelentette ki a fiú.
- Remek - fanyalodott el Kim - meg se invitálsz, mondjuk, egy teára? Igazi úri ember vagy.
- Gondoltam, hogy nem marad el a megjegyzésed - húzta össze a szemét Len.
- Hjajj, mit tettem már megint? Megbántottalak valamivel, vagy miért utálsz engem? - sóhajtott az ifjú sámán lány, de szavai süket fülekre találtak.
- Na jó, én csatázni jöttem, úgyhogy támadj! - kiabált Len.
- Fontos ezt? Én nem akarok harcolni veled, tehát ha te akarsz, neked kell támadnod. - magyarázta Kim nem túl sok jelentőséget tulajdonítva a dolognak.
- Most mondta, hogy legyek úri ember. Én óriási előnyt adok neked. De, ha nem akarod kihasználni... - Len a viharkardjának nevezett fegyvere felé, de Kimiko megállította.
- Egy pillanat! Semmi szabály, csak harc kifulladásig? - kérdezte a harcot késleltetve.
- Szabályok? Minek azok? - értetlenkedett Len.
- Én már csak ilyen régi módi vagyok - felelte egyszerűen a kérdezett.
- Jó.. legyenek szabályok. A meccs két körből áll. Az elsőben szellem egységet alkalmazunk, a másodikban szellem kontrollt.
- Nem azt mondtad, hogy udvarias leszel? Azt hittem diktálhatom én a szabályokat - mosolygott Kimiko Lenre, mintha nem is csatázni készülnének.
- Idefigyelj! Ne húzd tovább az időt, úgy lesz, ahogy mondtam és kész! Bason!! - Len nem várt tovább szólította szellemét s szemével Kimikóra parancsolt, hogy kövesse példáját. Kim lemondóan megrándította a vállát és ős is szelleme felé, nyújtotta karját - Amara!
- Szellemek egyesüljünk - kiálltotta egyszerre a két sámán. Miután a két szellem megnyugodott az idegen testekben, Kim várakozóan Lenre nézett.
- Még mindig befejezhetjük - mosolya Lent jóra emlékeztette.
- Miért kéne?
- Te tudott.
- Igen, ÉN tudom - fejezte be Len a beszélgetést.
Len támadott, de Kimiko egyik kardjával kivédte, a másikkal pedig a játékosan a fiú arcára ütött és nevetett a fiú szánalmas próbálkozásán. Len kihasználta az alkalmat és gigáncsolta ellenfelét. Ez felébresztette Kimikot, így mielőtt Len megpróbálhatta volna megszúrni a lányt, az alrébb gurult, és gyorsan talpra ugrott. Kim Len felé szúrt, amit a fiú guan-daójával kivédett, de nem számolt a lány másik katanájával, amivel vállon találta a Lent. A harc még sokáig így folytatódott, végül Kimiko mondta ki az igazságot.
- El kell ismerned, hogy így nem megyünk semmire.
- Igazad van - a fiú dühösen félre rúgott egy követ - a második kör gyöztesse nyeri a meccset. Na, gyerünk!
- Hé!!! Azt hittem egy kicsit pihenünk.
- Bason!!! A viharkardba!
- Szóval nem csvegünk - a lány újra megrántotta a vállát - Amara!!! A két katanába!
A két tinédzser a földet bámulta. Mintha meglepte volna őket, hogy fel tudják venni a szellem kontrollt. Kimiko kardjai sötétkéken világítottak. Sokkal sötétebb volt, mint bátyjáé. Len fegyvere körül a szokásos sárgaszín fénylett. Len felnézett, de Kim továbbra is a földet bámulta. ,,Mit csinálok" kérdezte magától ,,Most már tényleg rá kell vennem, hogy fejezzük be!" Eddig Amara és az ő lelke egyesült, ezért elkapta a szamurájlány harci kedve. Nem látta értelmét a harcnak, de nem tudta, hogy vegye rá Lent, hogy befejezzék. Len támadott és egy fának lökte a lányt.
- Na, mi van? Elaludtál? - vette elő gúnyos mosolyát a fiú. Kimiko felállt és már válaszra nyitotta a száját, de tarkójába éles fájdalom nyilalt, amitől megszédült és meg kellett támaszkodnia a fában. Hátra nyúlt a fájó ponthoz és érezte, ahogy a meleg vér végig csorog a kezén. De nem volt ideje a seb miatt aggódni, Len újra támadt. Kimikonak ezúttal sikerült kikerülnie és egy gyors ellentámadással eltalálta Len vállát, ugyanazt, amit az előbb. A fiú vállán elmélyült a vágás, amitől ideges lett. Kiütötte a lány kezéből a kardot. Kim tudta, hogy most már nincs esélye. Elvesztette egyik kardját és vele együtt Amara lelkének felét is.Nem ért rá, visszavenni a kardot, Len folyamatosan támadásokkal bombázta. Kimiko csak védekezett, úgy gondolta legalább ne legyen annira csúnya a végeredmény. A Tao fiú felugrott a levegőbe.
- Rapid Tempo Támadás - kiálltott Len. Kim teljesen elveszett az ezernyi guan-dao között. Len a támadás befejeztével visszaugrott a földre. Kimiko elvesztette a szellem kontrollt. Felnyögött, elejtette megmaradt kardját és mindkét kezével az oldalához kapott. Megsemmisülve pillantott a fiúra.
- Há...a lélekosztásod ellenére is...én nyertem - Len hátat fordított a lánynak és elindult a ház felé, de amikor újabb nyögést hallot megtorpant és visszafordult. Kimiko a földön feküdt. Ahol előbb az oldalát fogta, onnan most vér folyt.
|