Másnap reggel, amikor Kimiko felébredt, inkább visszahúzta fejére a takaróját és behunyta a szemét. Már majdnem újra elaludt, amikor valaki nagy hanggal berúgta szobája ajtaját. Gyorsan felült az ágyban, s nyakáig leengedte a takarót, hogy lássa ki zavarta meg az álmát. Trayt látta, kétségbe esetten állt az ágya mellett.

- Kim, kérlek, bújtass el! Nem akarom, hogy Pilica megtaláljon, ő egy kész rabszolgahajcsár- könyörgött Tray térden állva.

- Jó jó....bújj az ágy alá- Kimiko hangja fáradtan csengett. Tray alig mászott be az ágy alá, amikor Pilica lépett be az ajtón.

- Kimiko, nem látta Trayt? - érdeklődött a hosszú, kék hajú lány.

- Nem, én is csak nem rég ébredtem - fedezte az Asakura lány a jégsámánt

- Hát jó - sóhajtott Pilica - ha látod, mondd meg neki, hogyha nem kerül elő 5 percen belül, dupla edzés lesz egy hétig - és ezzel kilépett a szobából. Kimiko visszadőlt, amíg Tray kimászott az ágy alól.

- Kösz Kim, jövök neked egyel - mosolygott hálálkodva Tray -, de most rohanok tovább - sietve húzta be maga után az ajtót.

A lány még pár percig a plafont bámulta, majd rávette magát, hogy kimásszon az ágyból és elindult mosakodni. Alig öltözött fel, amikor Anna robogott be a szobába.

- Látom, felébredtél. Ne készülj reggelire, azonnal 10 km futással kezdesz. Utána esetleg ehetsz egy szendvicset - Anna ellentmondást nem tűrően pillantott Kimre és a legfiatalabb Asakura eléggé ismerte ahhoz a médium lányt, hogy ne szálljon szembe vele, hisz Anna - csakúgy, mint Yohnak - Kimikonak is gyerekkori barátja volt. De ezzel valaki más nem így volt. Kim háta mögül egy hang szólt.

- Ki vagy te, hogy parancsolgatsz nekünk?- Egy szellem volt. Egy japán szamuráj lány. Hosszú fekete haja derekáig ért, de a szeme előtt frufruja volt, saját méretére és stílusára átalakított szamuráj ruhát viselt, derekára két katan volt erősítve.

- Ezt nem kellene csinálnod - szólt rá a szellemre Kimiko remegő hangon.

- Tetszik a szellemed stílusa - Anna szája enyhe mosolyra húzódott (meg se lepődött a szellem hirtelen feltűnésén), ez a mosoly olyan gyorsan tűnt el, amilyen gyorsan jött és Anna máris folytatta - , de neki is meg kell tanulni, hogy itt én vagyok a főnök! - a szőke lány megcsörgette gyöngyeit és a szellem már le is volt kötözve

- Hé, Amara!!!!! - Kimiko a szelleme után kapott, de Anna magához húzta.

- Amara? Legalább már tudom, hogy szólítsam - s ezzel már kint is volt az ajtón.

- Nyugi Amara, majd este találkozunk - kiáltott a szamuráj lány után Kimiko, és átöltözött a futáshoz. Egy fehér toppot vett fel, hozzá egy bő fekete nadrágot. Lófarokba fogta haját, ami alig ért a válla alá, soha nem akarta, hogy hosszabb haja legyen, úgy gondolta akadályozná őt a harcok közben, és így jól is állt neki. Megkötötte edzőcipőjét (ez volt nála a normál viselet, ember legyen a talpán, aki miatt ő felvesz egy szandált), és elindult a az udvar felé. Amikor kiért az ajtón megpillantotta a fiúkat, akik, már edzettek, Tray fekvőtámaszokat nyomott és Pilica folyamatosan beszélt mellette. Ez mosolyra késztette Kimikot. Akaratlanul is lenézett a cipőjére. a cipőfűző ki volt kötődve, de Kimiko nem kötötte be, ugyanis mindig kikötődött, tudta, hogy nem tartana sokáig, ha újra megkötné, már egyébként is megszokta. Nem volt sok ideje ezen elmélkedni, valaki mellé lépett és megszólította.

- Hello Kim! A nevem Jun, Len nővére vagyok és egy dao-shi - mutatkozott be a lány. Kedves volt és élettel teli. Kimiko nem értette, hogy lehet egy ilyen nyitott lány, egy olyan mogorva és zárkózott fiú testvére, mint Len. De ezen se gondolkodhatott sokáig, Jun ugyanis nagyon érdeklődő volt.

- Na, hogy érzed magad nálunk - kérdezte mosolyogva a dao-shi.

- Még meg kell szoknom - felelte Kimiko.

- Hát igen - sóhajtott Jun - itt mindig pörög az élet, de majd, ha mindenkit megismersz könnyebb lesz. Egyébként Yoh mennyivel idősebb nálad - kérdezte témát váltva.

- Hát én úgy tudom, hogy 4 perccel - felelte Kimiko.

- Ikertesók vagytok? - kérdezte Tray, aki ezzel elárulta, hogy hallgatózott -, de hát, akkor Zeke is az ikertestvéred! - erre a mondatra már mindenki az Asakura lányt nézte az udvaron.

- Gratulálok! Micsoda pengelogika - jutalmazta az észrevételt Kimiko.

- Csodás! - szállt be Len fintorogva a beszélgetésbe - Nem elég hogy Zeke ikertestvére, még szemtelen is.

- Elnézést, de ezt a megjegyzést nekem szántad? - emelte fel hangját Kimiko.

- Eltaláltad - Len közelebb lépett a lányhoz, s dühösen nézett rá, Kimiko sem tett másképp. Arcuk olyan közel volt egymáshoz, hogy érezték egymás lélegzetét.

- Mi folyik itt? - Anna szemével villámokat szórt - Egymással akartok sámán csatázni? Kimiko vár a 10 km! Jun kérlek, tarts Kimikoval és ellenőrizd őt! Fiúk, ti pedig erősítsetek!

Len és Kim még váltottak egy utolsó szúrós pillantást, majd mindannyian mentek a dolgukra. Kimiko is elindult Junnal együtt.

- Nem mindig ilyen ám - bíztatta Jun Kimet és Len felé bökött - majd összebarátkozol vele.

- Nem biztos, hogy össze akarok vele barátkozni - sütötte le Kim a szemét.

***

Amikor visszaértek Kim alig bírt megállni a lábán.

- Fhúúú...ez így egyszerre elég kemény volt - dőlt a fekete hajú lány a falnak.

- Pedig ez Annától még csak bemelegítés - Jun sajnálattal nézett Kimikora.

- Ehhez is hozzá kell szoknom - nevetett zavartan az Asakura lány.

- Elég a csevegésből - tűnt fel hirtelen Anna - indulás az edzőterembe - parancsolta, látva Kimiko értetlenkedését hozzá tette - igen van edzőterem, amióta nem voltál itt sok minden változott, most pedig indulás.

Kim Jun vállára támaszkodott, hogy kiegyenesedjen, szippantott egyet a friss levegőből, míg lelkileg felkészült Anna edzésére, majd elindult Junnal Anna után.

Amikor beléptek az ajtón Jun meglepettnek tűnt. A fiúk fel voltak sorakozva a falnál, kivéve Lent, aki tovább erősített. Kimiko nem talált ezen semmi szokatlant, de amikor meglátta Amarát szabadon lebegni Anna mellett, érezte, hogy valami nincs rendben. Az említett szellem némán Kim mellé.

- Kimiko, készen állsz egy barátságos mérkőzésre? - nyújtott kezet nevetve Yoh.

- Ööö...Persze - Kim elfogadta bátyja kézfogását, de nem egészen értette, hogy lehet egy sámánmérkőzés barátságos.

- Rendben, először Trayjel, Jocóval, Ryoval és Fausttal küzdesz - vette át Anna a szót.

- Várjunk csak 4-en 1 ellen? - Kim próbálta leplezni felháborodottságát, de ez láthatólag nem sikerült, mert Tray így válaszolt:

- Mi a baj, talán félsz?- kacsintott a lányra.

- Tudod mit, gyere csak - mosolygott Kimiko.

- Erre szükséged lesz - Yoh 2 katanát nyújtott át húgának - Bocs, hogy turkáltam a cuccaid között, de tudtam, hogy ezek ott lesznek - nevetett a fiú bocsánatkérően.

- Semmi baj - Kim visszamosolygott, s átvette fegyvereit.

- Na gyerünk fiúk! - a lány játékosan ellenfeleire kacsintott.

- Végre, indulás Mick - Joco Kim felé ugrott.

- Amara a két katanába - kiáltotta Kimiko, s gyorsan félre ugrott.

- Egy pillanat! Hogy tudtad két helyre küldeni a szellemedet? - a kérdést Len tette fel, aki most lépett a többiek közé.

- Ketté osztotta Amara lelkét - válaszolta Anna Kim helyett - egy lelket merész próbálkozás ketté osztani, de, ha a két tárgyat, amibe küldik tökéletes összhangban használják, még erősebb is lehet a sámán, mintha egy szimpla szellem kontrolt alkalmazna. Régi módszer, de látványos. - a Tao fiúnak a szava is elállt.

- Hát igen, valamit én is tudok! - pillantott szemtelenül Lenre Kimiko.

- Azt mondod? Mutasd meg, hogy mit is! a fiú előkapta a vihar kardnak nevezett fegyverét, s olyan közel tartotta Kim arcához, hogy a lány érezte a penge hidegségét, mégsem mozdult meg csak dühös pillantásokat küldött Len felé.

- Rendben - felelte Kimiko, s támadásra emelte fegyverét.

- Hé, srácok - Yoh állt a vitázók közé - nehogy itt megöljétek egymást - s tovább mosolygott megállás nélkül. Kim sose tudta honnan ered bátyjában ez a végtelen nyugalom, de tisztelete benne, s ezért leengedte kardjait.

- Yoh, állj arrébb ez nem tartozik rád! - fordult a fülhallgatós srác felé Len.

- Rá akartál támadni a húgomra, ne haragudj, de úgy érzem ez rám is tartozik - válaszolta Yoh, de most már komolyság csengett a hangjában, s a mosoly is eltűnt arcáról. Len ökölbe szorította kezét, küldött egy dühös pillantás az Asakura testvérek felé, s otthagyta őket.

- Hát ez jól berágott rátok - vakarta a fejét Tray tágra nyílt szemekkel. A bekövetkező csendet Anna törte meg.

- Rendben, akkor folytassuk az edzést!

***

Kimiko zuhanyzás után elégedetten feküdt le. Mindenkit legyőzött, kivéve Yoht, de tudta, hogy őt nem bírja majd megverni. Szemei lassan lecsukódtak. Álmában magát látta egy tóparton állt. Kifejezetten csinosnak találta magát, ez pedig nagyon ritka, önmagával szemben nagyon kritikus volt. Az álombeli Kimiko oldalra fordította fejét. Len állt nem messze tőle. A fiú mosolyogva közelebb lépett a lányhoz, átölelte és.... Ebben a pillanatban Kimiko ijedten ült fel az ágyban. Kinézett az ablakon s szeme tágra nyílt.

- Nos, Kimiko Asakura. Most megmutathatod, mit tudsz. - Kim Len hangját ismerte fel a sötétben.